SZBKI - Kecskeméti Kutató Állomás

A NAIK SzBKI Kecskeméti Kutató Állomás története hosszú múltra tekint vissza. A ma Miklóstelepnek nevezett városrészben az 1860-as években létesült vincellériskola ("Magyar Királyi Szőlészeti és Kertészeti Szakiskola") bázisán, 1883-ban Miklósvári Miklós Gyula kormánybiztos hozta létre az első állami "minta szőlőtelepet". Ennek egyik fő célja a filoxéra-vész kártételének csökkentése volt főleg a szőlő-szaporítóanyag előállítása és fejlesztése révén. A legtermékenyebb magyar szőlőnemesítő, Mathiász János, 1898-ban költözött Kecskemétre és kezdte meg kiépíteni birtokát a mai Katonatelepen. Mathiász, a nemesítési tevékenység mellet, főleg szaporítóanyag-, szőlő- és bortermeléssel foglalkozott. Halálát követően (1921) a birtokot az Állam megvásárolta (1926) és "Magyar Királyi Mathiász János Állami Szőlőtelep" néven működette. A telep, az alapító munkásságát folytatva a szőlőnemesítés területén, a csemegeszőlő-nemesítés országos központjává vált.

A két intézmény 1950-ben került teljesen a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet szervezetébe. A kutató intézet budapesti központjának áthelyezésével (1983) három kecskeméti telephelyen folytatta a tevékenységét. A további átszervezések során a kutatóhely a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, majd a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium irányítása alatt dolgozott. 2008 márciusától a Budapesti Corvinus Egyetem részeként működött tovább. 2014. január 1-jével a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ egységeként folytatja tevékenységét és a Badacsonyi Kutató Állomással együtt alkotja a NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetét.

Az intézmény fennállása óta a szőlő-bor ágazat szinte valamennyi területén végez kutatás-fejlesztési feladatokat. Az Állomás ma a szőlészeti és borászati kutatásfejlesztés, innováció és részben a szaktanácsadás egyik bázisa a Duna Borrégióban. Ezen kívül egyfajta szellemi központként együttműködik a térség termelői és civil szervezeteivel.

Az intézmény mintegy 40 ha területtel rendelkezik, amiből kb. 18 ha a szőlő. Ezen belül 6 ha a különböző gyűjtemények nagysága (fajtagyűjtemények, vírus génbank, kb. 1600 egység), valamint alany és nemes törzsültetvényeket és egyéb kísérleti ültetvényeket tart fenn. A feladatokhoz megfelelő infrastruktúra található: patogénmentesítési és analitikai laboratórium, izolátorházak, üvegház, klímakamra, mikro- és mezovinifikációs pince.

Az Állomás kutatásfejlesztési feladatainak fő területei:

• Biológiai alapok fenntartása és fejlesztése
• Fajtaérték kutatás (bor- és csemegeszőlő)
• A szőlő komplex patogénmentesítésének országos programja
• Klónszelekciós nemesítés, a klónok értékvizsgálata, elterjesztése
• Szőlőtermesztés technológiáinak fejlesztése
• Környezetbarát szőlőtermesztési-borászati módszerek kutatása
• A borvidéki stratégiák, a szőlő termőhelyeinek értékelése és elemzése

Az Állomás szolgáltatási (és eseti szaktanácsadási) tevékenységet is végez: rügyvizsgálat, technológiai tanácsadás, boranalitika, szaporítóanyag-előállítás, termőhely-értékelés.

Az intézmény számos eredményt ért el a bor- és csemegeszőlő nemesítése, klónszelekciója és a patogénmentesítés területén. A perspektivikus borszőlő fajták a változó piaci igények kielégítésére alkalmasak (pl. Generosa, Gesztus, Szirén, Trilla). A hagyományos fajtákból számos klónszelekció történt (pl. Arany sárfehér, Ezerjó, Hárslevelű, Kadarka, Kövidinka). Az újabb csemegeszőlő fajták többféle fogyasztói elvárásnak tesznek eleget (szín, méret, érési idő, stb.) és toleranciájuk révén környezetkímélő termesztésre is ajánlottak (pl. Eszter, Fanny, Lidi, Teréz, stb.). Az elmúlt években a patogénmentesítési program eredményeként több mint 110 fajta és klón került mentesítésre, amelyek száma folyamatosan bővül.

A kutatóhely munkatársai kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolatrendszerrel és együttműködéssel rendelkeznek az ágazat minden területén (kutatás, oktatás, termelők).